-Akkor most kocsiba ülök, és azonnal megyek.

-Eszébe ne jusson! Még maga is idekerül.

-Tudom, hogy fáj neki. Én műtöttem.

-Hiába nézi az üres ágyat. Átvittük egy másik kórterembe. Ne könnyezzen nem halt meg. Arról tudnék. Azt hiszem. Én vagyok az orvos.

-Hisz istenben?

 -Hinnem kéne? 

-Lassan igen. 

- Köszönöm, de operáció előtt nem fogadok el hálapénzt. Ki tudja mi történik.

-Nem mondhatnám hogy ez egy egyszerű műtét lesz. Minden műtét bonyolult. Legalábbis nekünk orvosoknak.

- Jó napot. Kérem jöjjön az irodámba. Ugye Ön jött a kolléga úr magánrendelőjéből.

- Nem.

- Miért nem ül le? Nem látja, hogy nem férünk magától!

- Tudom, mit akar kérdezni. De ne kérdezze meg. Én már elvesztettem a fonalat.

- A doktor úr vagy a műtőben van, vagy szabadságon, vagy valamelyik magánrendelőben. Az biztos, hogy itt nincs.

-Ki fogok venni néhány csövet a mellkasából. Már engem is zavar.

- Nővér. Az ez az ember a káváautomatánál ugye nem az én betegem?

- Nem doktor úr. Akkor nem járkálna.